Hetvenkét oldal, tizennégy melléklet, három iktatószám. A jelentés, amelyet a Contextus két egymástól független forrásból is megkapott, 2019 novemberében készült el a gyermekvédelmi szakszolgálat belső ellenőrzésén — és minden lényeges elemét tartalmazza annak, amit a hatóságok az elmúlt hónapokban rendre „újonnan feltárt körülményként” emlegettek.
A dokumentumot az akkori vezetés „szigorúan bizalmas” minősítéssel látta el, ami önmagában is szokatlan: belső ellenőrzési anyagoknál ez a gyakorlatban szinte sosem fordul elő. Két egykori munkatárs egybehangzóan állítja, hogy a minősítésről nem szakmai, hanem politikai szinten döntöttek.
A jelentés név szerint említ nyolc alkalmazottat, köztük azt a nevelőt is, akit idén tavasszal vettek őrizetbe. Az anyag szerint már 2019-ben három írásos panasz érkezett ellene — mindhármat „megalapozatlannak” nyilvánították, egy héten belül, meghallgatás nélkül.
„Mindenki tudta, hogy mit jelent, ha a Zsolti bácsi kocsija áll a kapu előtt. A jelentésben ez szó szerint benne van.”
— a szakszolgálat egykori munkatársa
Három minisztérium, három irattár
Az iktatási adatok alapján a jelentést 2019 decembere és 2020 februárja között három tárca is megkapta. A kísérőlevelek fennmaradtak: az egyikben az államtitkár „azonnali intézkedést” kér, a másikban ugyanő — hat héttel később — már „a téma médiakockázatainak felmérését” tartja elsődlegesnek.
Ezután a nyom megszakad. A dokumentum mindhárom helyen irattárba került, az „intézkedést nem igényel” megjegyzéssel. A Contextus mindhárom minisztériumnak részletes kérdéssort küldött; lapzártánkig egyik sem válaszolt érdemben.
A történet ismerős mintázatot követ. Ahogy a műtárgykölcsönzési ügyben, itt is a dokumentumok túlélték a szándékot: az irattárak megőrizték azt, amit a nyilvánosság elől el akartak zárni. A különbség annyi, hogy ezúttal gyerekekről van szó.
Mit tudott a fenntartó?
A legkényesebb kérdés nem is az, hogy ki olvasta a jelentést, hanem hogy ki nem akarta elolvasni. A fenntartói jogokat gyakorló hivatal vezetője a parlamenti bizottság előtt idén márciusban úgy fogalmazott: „ilyen tartalmú dokumentumról nincs tudomásom”. Az általunk látott átvételi elismervényen az ő aláírása szerepel.
Büntetőjogászok szerint ez önmagában nem alapoz meg hamis tanúzást — a bizottsági meghallgatás nem eskü alatt zajlott. Azt viszont igen nehézzé teszi, hogy a felelősség kérdését továbbra is az „információhiányra” hivatkozva lehessen elhárítani.
A nyomozás jelenleg tizenegy gyanúsítottal zajlik. A jelentés előkerülése után a kör bővülhet: forrásaink szerint az ügyészség a minősítési döntés körülményeit is vizsgálni kezdte. Ha ez megáll, először fordulna elő, hogy nem a bántalmazásért, hanem az eltussolásért is vádat emelnek.
A Contextus a teljes jelentést — a személyiségi jogi szempontból szükséges takarásokkal — a jövő héten közzéteszi. Addig is várjuk azok jelentkezését, akik 2016 és 2021 között az intézményben dolgoztak vagy ott nevelkedtek: biztonságos csatornáink itt érhetők el.